TÖBB, MINT ÉVKÖZI SZENTMISE - K. Dudás Mária írása

TÖBB, MINT ÉVKÖZI SZENTMISE -  K. Dudás Mária írása

2020-ban ünnepeljük templomunk felszentelésének 250. évfordulóját, melyre programsorozattal készülünk. A rendezvények mellett fontos, hogy lelki megújulással is várjuk az ünnepet. Az előttünk álló kilenc hónapban havonta egy vendégpap fog ünnepi szentmisét bemutatni a Szent László-templomban. Ennek nyitánya október 26-án történt. Az évközi 30. vasárnap előesti szentmise nekünk ezért különleges volt. A főcelebráns Dr. Csizmadia István főesperes, kanonok – az Egri Belvárosi Főplébánia plébánosa volt, aki jól ismer bennünket, hiszen 2008. aug. 1-től 2011. július 31-ig a mi plébánosunk volt.

            Bevezetőjében azt mondta, hogy gondoljunk most azokra, akik előttünk jártak ide, ebbe a gyönyörű templomba, és azokra is, akik majd utánunk jönnek.

            Isten Igéjét Nagy Péter diakónus olvasta fel, s a Szentlélek hívása után István atya az elhangzott Lukács evangélium-részlethez kapcsolva kezdte homíliáját: „Két ember fölment a templomba imádkozni…” Mi is idejövünk a templomba. Érezzük, hogy itt valami különös történik velünk. Különleges módon megtapasztaljuk Isten jelenlétét. Életünk első napjai is idekötődnek keresztségünk révén. Szent II. János Pál pápa, amikor a Vatikánból visszament látogatóba a szülővárosába, elment templomába, letérdelt a keresztelőkút előtt és azt mondta, hogy itt történt vele, ami meghatározta életét.

Szüleink a templomban kötöttek szentségi házasságot, így már a fogantatásunk előtt a templomhoz kötődött életünk. Itt a templomban magunk mögött tudhatjuk az Egyház erejét. Szívünk tele van örömmel, reménységgel, bizakodással. A földi templomba jövünk addig is, amíg majd színről-színre látjuk Istent.

Jövünk a templomba, mert megtapasztaltuk, hogy a megváltásban is Övéi vagyunk. Isten megváltott teremtményeiként tartjuk számon magunkat. Isten fölemelt bennünket az Ő arcának magasságába. Amikor jövünk a templomba, amikor letérdelünk és imádkoznunk, lélekben fel akarunk nőni hozzá. Mi nem élhetünk akárhogyan – úgy kell élnünk, hogy méltók lehessünk Ahhoz, akihez tartozunk. A szép és a jó, az erényeknek a sokasága kell hogy szívünkben lakást vegyen. Hogy kik vagyunk, itt értjük meg a templomban: az üdvösség várományosai vagyunk. A templom erre emlékeztet minket, itt értjük meg Isten üzenetét. Az Isten képére teremtett ember a templomban, Isten házában otthon érzi magát – fejezte be ünnepi gondolatait Dr. Csizmadia István atya.

            A koncelebrációban Egyházközségünk papjai vettek részt. A Szent László Kórus énekes liturgikus szolgálatot nyújtott. Az olvasmányt és a szentleckét világi képviselőink olvasták, az egyetemes könyörgést pedig lelkiségi közösségeink megbízottai végezték. Kántorunk, Mozer János karnagy volt az orgonista.