PÁSZTOROK ÉS MÁGUSOK BETLEHEMBEN – K. Dudás Mária írása

 

PÁSZTOROK ÉS MÁGUSOK BETLEHEMBENK. Dudás Mária írása

 

Az újszövetségi iratok közül kettő, a Máté-evangélium és Lukács evangéliuma szól Jézus születéséről. A két, eltérő forrásokból származó leírás a Jézusról megszilárdult hit megvallása és hirdetése: Jézus a megígért Messiás, Isten egyszülött Fia.

            A Máté-evangélium szerint Heródes király napjaiban Jézus anyja, Mária, József jegyese, még egybekelésük előtt gyermeket fogant a Szentlélek erejéből. József ezért titokban el akarta bocsátani, de egy álmában kapott angyali intés hatására mégis elvette Máriát, aki világra szülte gyermekét Betlehemben. A napkeleti bölcsek (mágusok) felkeresték a Szent Családot, hogy hódoljanak a Gyermeknek. Az aranyat a királynak, a tömjént Istennek, a mirhát a halandó embernek vitték ajándékba. Ezzel a bölcsek elismerték azt, hogy Jézus a próféciák által megjövendölt Messiás, aki király, és Isten-Ember egy személyben.

A hagyomány – a háromféle ajándék alapján – három napkeleti bölcsről beszél, és azokat királynak tartja. (A „háromkirályok”: Gáspár, Menyhért, Boldizsár.) A napkeleti bölcsek „mágusok” olyan személyek, akik jártasak voltak a csillagjóslásban, egy személyben csillagászok és csillagjósok. Napkeletről jöttek: ez jelenti a Jordántól Keletre húzódó területet egészen Mezopotámiáig.

            A távoli vidékekről érkező három király ettől kezdve minden történelmi korszakban, minden népnek és nemzetnek istenkereső emberét szimbolizálja.

            Lukács evangéliumában Gábriel angyal adja hírül Máriának Jézus születését, aki Názáretben élt Józseffel. A názáreti család csak Augustus császár összeírási rendeletére ment Betlehembe. Ott tartózkodásuk alatt szülte meg Mária a Gyermeket egy istállóban, mert másutt nem kaptak szállást. Ide pásztorok jöttek, hogy hódoljanak az Újszülött előtt, akiknek angyalok adták hírül születését.

Lukács evangélista azért erre a momentumra helyezte a hangsúlyt, hogy egyértelművé tegye: Isten azokat választotta ki új népévé, akik a világ szemében szegények, hogy a hitben gazdagok legyenek, és örököljék az országot, amelyet azoknak ígért, akik Őt szeretik.

Két eltérő történetről van tehát szó, mert két különböző forrásból származik, és két különböző igehirdető közösségnek (modern szóhasználattal: célcsoportnak) szól az üzenete.

Máté a palesztinai zsidó-keresztényeket akarta meggyőzni arról, hogy Jézus az ősidők óta megígért Messiás, nem kell tehát másikat várni.

Lukács a pogányoknak, elsősorban a római pogány-keresztények számára akart vigasztalást nyújtani, ezért azt domborítja ki, hogy az evangéliumi üdvösség nem a zsidók kiváltsága, hanem a pogányok is meghívást kaptak Isten országába.

            Mindkét evangélium az I. század 50-es, 60-as éveiben íródott.

            Az Újszövetség első zarándokai a pásztorok, akik a szegény népet, a bölcsek pedig a gazdagokat képviselik, amikor a csillagot követve elindulnak a Messiás keresésére, hogy kifejezzék örömüket és hódolatukat. Ezekbe a bibliai történetekbe világosan bele van kódolva Isten egyetemes üdvözítő akarata, hiszen a pásztorok és a három király, szegények és gazdagok, fehér-, sárga-, és fekete bőrűek minden népet és nemzetet képviselnek, ezért senki nem tarthat igényt arra, hogy a „Messiást kizárólagosan birtokolja.”

            Látszólag két, valójában csak egy történetről van szó, de a megfelelő szemüvegen át kell vizsgálni, hiszen a lényeg EGY: Jézus a Krisztus, Isten Fia, aki maga is Isten, akit az Atya azért küldött el emberi testben, hogy hozzánk hasonló legyen, s megmutassa nekünk az UTAT, amely az üdvösséghez vezet.