A plébános heti üzenete!

A szentek köztünk élnek (4)



Még Egerben történt. Minden reggel a szentmisék sorozata. Látom a híveket. S egy arc, egy hang kiemelkedik a sorból. Ősz hajú asszonyt látok, ott van minden szentmisén, reggel és este. Hangja kitűnik, nem bántón, kellemes, jellegzetes hangon énekel.

Ez így ment vagy egy évig. Mire kiderült, hogy ő valamikor szerzetesnő volt, megélte a feloszlatást. A helyi kórházban dolgozott, mígnem nyugdíjas lett. S végre nem maradt más dolga, mint az Isten dicsérni, teljes valójával.

Meghívott egyszer egy ebédre magához, amikor mindezt megtudtam. S elbeszélte egy napját. Reggel korán kelt, a reggeli imádságok végzésével, indult a 6 órakor kezdődő szentmisére. Részt vett mind a hármon. Délelőtt betért a szemináriumba, ahol a konyhán segített, teljesen önként és ingyenesen, jó szívvel. Déli pihenő után jöttek az imaórák, a fogadott rózsafüzérek sok szándékra, majd készülődés az esti szentmisére. Az Úrangyala imádsággal vége is volt a napnak. S ez így ment minden nap.

Nem láttam soha fásultnak. Tetterő csillogott szemében. Mint alázatos szolgálólány pucolta a krumplit, végezte, amit kellett a kispapoknál. S az ima áthatotta az egész életét. Kellő csodálattal voltam és vagyok iránta ma is. Pedig már vagy húsz éve, hogy meghalt. Engem bízott meg a temetésével, amit szívesen vállaltam.

S most is, hogy emlékezetembe idézem őt, ajándékként jelenik meg életemben. Mint tanítóm, hogy is kell Istennek szentelt életet élni. Érdekes ezt a szemináriumba nem tanítják. Valóban ezt csak tanúsítani lehet. Talán ezért térdelek olykor buzgón a padokban a kedves hívek között, és imádkozom velük együtt, csak úgy, mint egy hívő keresztény lélek. Úgy ahogy azt láttam, a kedves Hedvig nővértől.

Néha megadatott, hogy beszélgettünk. S mintegy rituálévá vált, hogy elénekelte nekem szépen csengő hangján a Szűzanyám, tied akarok lenni éneket. S a végére könny gyűlt a szemünkben. Ezért valahányszor meghallom, felidéződik előttem alakja, hallom ahogy ő énekelt, és bizony a könnycseppek is megjelennek.

Kedves Hedvig nővér! Papi életem fontos tanítójává váltál. Isten áldjon meg ezért. Istennek tett fogadalmadon semmi sem tudott változtatni. Te mindig is szerzetesnő maradtál az utolsó sóhajodig. Na ebben van, ami felemelő. Talán ez lenne a szentség. Kimondom: igen! Ezennel őt a névtelen szentek sorába emelem.