A plébános heti üzenete!

Szentmise-magyarázataim (5)

 

Az előzőekben már leírtam, hogy mennyi minden előkészület szükséges a szentmisén való részvételhez. És szinte még el sem kezdődött a szent cselekmény. Akkor most még mindig nem a szent cselekményről, hanem a nagy próbatételről szeretnék pár szót ejteni.

Igen, a perselyezésről van szó. A szegény asszony két fillérje, ez a jelenet mindenkinek a képzeletében megragadt. Csak a másik része nem. Miszerint ő egész megélhetését adta, nem csak egy felesleges húsz fillérest dobott a templom perselyébe.

Jézus szava, élesen bevillan, minden ilyen adakozási helyzetben: „amilyen mértékkel mértek, majd olyannal mérnek nektek is”. Amikor tehát perselyezésről, adományozásról van szó. Arányítanom kell. Tudva azt, hogy minden fontos valóság ingyenes számomra. Legyen az az élet, a teremtett világ színe, illata, virága, termése. Testi-lelki adottságok. Mérhetetlenül gazdag vagyok. S milyen fukar ezzel szemben – tegyem hozzá gyorsan, és itt elsősorban magamra gondolok.

Minden szentmise ilyen értelemben próbatétel. Amikor ugyanis a perselyezés történik, abban van a mi adományunk, amit az oltárra helyezünk. S tesszük ezt annak reményében, hogy elfogadásra talál. Lelki-kegyelmi kincseket kapok vissza. Aránytalanul. Valami egészen kevésért, a kegyelmek bősége árad rám.

Ezt nem lehet egykönnyen felfogni. Mert minden pénzbe kerül anyagi világunkban. Ezért nem születnek gyermekek Európában, mert anyagilag, valóságos istencsapás minden gyermek. Csak a kiadás. Egyáltalán nem is éri meg. S ha spórolásról van szó? Nincs ugyan felmérésem, de sokak az Isten ügyén kezdik el. Ezt, hosszú évek tapasztalata alapján merem állítani.

Amikor valaki betér a plébániára, hivatalos ügyet intézni, bizony van rémület. Hogy létezik egyházadó? Hogy Isten ügye nem megy magától, csak úgy rajtam kívül? Ha nincs áldozat, áldozathozatal, akkor az a valami sincs. Bizony, aki üres kézzel áll Isten színe elé, az üres szívvel is fog onnan távozni.

Ez mindig nehéz kérdés – tudom. Szeretném az igazságosság mértékét megtalálni. A fizetés vagy jövedelem 1 %-ról, vagy attól kevesebbről van szó, amit az egyház elvár a megkeresztelkedettektől. S mindenki, mintha a fogát húznák, áll ehhez a kívánalomhoz. (pl. 100.000 Ft havi jövedelem 1%= 1.000 Ft! De mi 4.000.-Ft kérünk keresőnként egy évre, ez pedig az előbbi példa szerint: 0,25%)

Kedves jó Olvasó! A szentmise csupa ingyenesség. Isten kegyelmi adományainak túlcsorduló bősége. De ez a gazdagság csak a viszonzás, arányítás alapján nyílik meg számomra

Elnézést kérek a talán erős fogalmazásért. De valahol a szíve mélyén – gondolom - mindenki érzi. Amit itt próbáltam megfogalmazni, az mind igaz.