A plébános heti üzenete

Ökumené: keresztények egysége

 

Amint Krisztus egy, úgy egyháza is csak egy lehet. Nem lehet emberi módon azt mondani: nekem csak ennyit jelent, és én így és így fogadom el. Jézus Krisztus nem vita tárgya, miszerint én így látom, te meg úgy látod. Mert Jézus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

Ki van véve az emberi vélekedés köréből. Egyetlen közösségre lett bízva, az apostoli egyházra, mely Péter főségében állt fel, és képezett egy egységet. De látjuk az egyház kétezer éves történetet. Bizony felütötte fejét a békétlenség, tanbeli tévedés, egyéni ambíciók, kelet és nyugat távolsága, eltérő fejlődése, az ősi pátriarkai helyek elsőségének kérdése, az erkölcstelenség, a középkori pápák botrányos élete, a Mammon őrülete, az álnok Sátán ezernyi támadása, ki kezdet óta hazug és gyilkos.

A katolikus templomokban ugyanaz a Krisztus van meghirdetve és imádva, akit az apostolok, majd a történelem útjain járó egyház hordozott és őrzött a Szentlélek vezetése alatt.

Nincs helye tehát a politikailag korrekt beszédnek. Az igazság kegyetlen. Mert csak egyfajta módon tud létezni. Nem lehet egyéni érdekeknek alárendelni, mert az lehet diktatúra, meg bármilyen más földi berendezkedés, amely nem az igazságra épül. Ezek önmagukban hordják vesztüket. Úgy, mint a hatalmukat féltő Heródes, meg a farizeusok...meg a mai világ urai, és az a számtalan párt, akár vallási vélekedés, amely a saját igazát, történelmét védi csak.

De mielőtt a kirekesztés és gőg területére tévednénk, mindig tudnunk kell, hogy emberi létünk csak igen töredékesen tudja felfogni a teljes igazságot. Tetteinkben sok az álság és tévedés. Mindenkire vonatkozik a szentpáli mondat, látom a jót és mégis oly nehezen szánom rá magam arra, hogy a felismert igazságot kövessem.

Ezért pl. bármely krisztusi közösségben látta meg valaki a napvilágot, nincs felmentve az alól, hogy tanulmányozza az igazságot, s ha felismerte, akkor kövesse. Az nem járható út, amit a farizeusok tettek. Amikor látták, hogy Jézuson nem tudnak kifogni vagy belekötni, akkor a legegyszerűbb utat választják: akkor öljük meg! És kész! Mi biztosan nem változunk, a mi igazságunkból nem engedünk.

A héten, tehát, amikor a keresztények együtt imádkoznak, már a vezetők liturgikus ruházatán is látszik a különböző történelmi korok lenyomata. Az egyik reverendában van, a másik palástban, a harmadik öltönyben és nyakkendővel. Persze, hogy nem a ruha teszi az embert, de abban van valami, amikor pl. a keleti püspök öltözködik, valósággal elrejti magát. Még a fejére is tesz valamit, hogy az ember ne látszódjon ki, hanem minden csak arra utaljon, akit ő szolgál itt a földön.

Miután a történelmi lenyomatokon így elmerengtünk, tekintetünk megállapodik azon a Valakin, akinek szolgálatára mindnyájan elszegődtek, akik kiejtik ajkukon Jézus áldott szent nevét. Nézzétek az Isten Báránya! – halljuk az evangéliumból. Vagyis Ő az Isten egyszülött Fia, akiben az istenség egész teljessége lakozik. Akiért van a mindenség, a mi röpke földi életünk. Aki nagyobb a szívünknél, történelmi örökségünknél. Ha Őrá szegeződik minden szem, akkor eltűnik a különbözőség, mert már csak egy valaki számít: a Jézus Krisztus. S így valósul meg az óhajtva akart egység, már itt a földön.