Úrnapját ünnepeltük – K. Dudás Mária írása

Úrnapját ünnepeltükK. Dudás Mária írása

A liturgikus esztendő során újra és újra lepereg lelki szemeink előtt Jézus földi élete. A vasárnapok és ünnepek mind egy-egy eseményt állítanak elénk az Úr életéről. Így Megváltónk tanításának igazságait, hitünk nagy titkait mindig újra átéljük lélekben, így jelenvalóvá lesz az Egyház imái, szertartásai és a szentmisék evangéliuma által is.

Úrnapján jelenvalóvá válnak Nagycsütörtök eseményei; lélekben ott vagyunk az utolsó vacsora termében, tanúi vagyunk az Oltáriszentség alapításának.

Úrnapja az Oltáriszentség, az Eucharisztia ünnepe, melyet az idén június 19-én tartottunk meg, a korábbiaktól eltérően. Ezúttal nem a Kálvária-kápolnában, hanem a Nagytemplomban volt a szentmise, a körmenet sem a temetőben, hanem a templom előtti parkban volt.

Minden szentmise áldozati liturgiájában a kenyér és a bor – a test és a vér – rendkívül hangsúlyos. Úrnapján azonban az igeliturgiában is kulcsfontosságú szerepet tölt be; Ábrahám kenyeret és bort ajánlott fel Melkizedeknek, Sálem (Jeruzsálem) pap-királyának (a zsidó-honfoglalás előtt!); a korinthusi levélben Pál apostol felidézi a nagycsütörtöki Oltáriszentség alapítását; az evangélium pedig Jézus csodálatos kenyérszaporításáról szól; tehát az igeliturgia ezen a napon az Eucharisztia előképéről szól.

Még friss bennünk a tavalyi Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emléke, melynek előkészületi szakaszában sokszor hallottuk főpapjainktól: „Az Eucharisztia Krisztus megváltó művének jelenvalóvá tétele. Átalakít minket és küldetést ad, hogy átformáljuk magunk körül a világot.”

Úrnapja az Oltáriszentség, az Eucharisztia, Krisztus szent testének és vérének ünnepe.

Az úrnapi liturgiát plébánosunk, Dr. Medvegy János atya celebrálta. Homíliájában Jézus egyetlen, örök áldozatáról beszélt; a legkedvesebb áldozatot Jézus mutatta be a Mennyei Atyának, aki az emberek iránti szeretetből a Golgota hegyén mindnyájunkért szenvedett és meghalt. Minden szentmisében jelenvalóvá lesz – a kegyelmi valóságban – Jézus keresztáldozatának vér nélküli megújítása. A kenyér és a bor színében köztünk jelenlévő Jézus: lelki táplálékunk. Ily módon a szentmisében mindannyian részesülünk Jézus áldozatában.

Plébános atya beszélt még arról is, hogy a szentáldozás Isten és ember közös cselekedete: találkozunk Jézussal, aki táplál minket, hogy legyen erőnk az élet terheit hordozni. A betegek számára kiszolgáltatott szentséggel kapcsolatban pedig azt hangsúlyozta, hogy az találkozás életünk Urával, aki a Mennyországban is magát adja nekünk. Záró gondolatai között felidézte a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus fő üzenetét is: „Krisztus az életünk forrása.” A mai ünnepen szívünk szeretetével körülvesszük Urunkat – tette hozzá.

A szentmise után ünnepélyes processzióban vonultunk ki a Nagytemplomból, körülhordozva a kenyérszínbe rejtezett Istent, hogy kiengeszteljük őt és hitünket az Oltáriszentségben mások előtt is kimutassuk. A világ négy tája felé felállított alkalmi oltárnál a pap szentségi áldása azt jelképezi, hogy Jézus hite az egész világon elterjedt, az Oltáriszentségből áldás árad minden népre és a kenyérszínben köztünk jelenlévő Isten tisztelete lélekben egyesíti az összes Krisztust szerető embert. „Az Oltáriszentség a szeretet köteléke.”

Akiben megvan a képesség, hogy a dolgok mögé lásson, aki túllát az érzékelhető valóságon, az megérti az Úrnapja lényegét, az Eucharisztia titkát.