Városi lelkigyakorlat – K. Dudás Mária írása

Városi lelkigyakorlat – K. Dudás Mária írása

Első alkalommal történt meg, hogy Mezőkövesd két katolikus plébániája közösen tartotta meg léleknyitogató felkészülését a legnagyobb keresztény ünnepre, a Húsvétra.

Március 27-én a Szent László-templomban volt a nagyböjti lelkigyakorlatos szentmise, melyet dr. Medvegy János plébános atya tartott. Arról beszélt, hogy a lelkigyakorlatozásnak a Nagyböjt a legalkalmasabb ideje.

Készülünk a Húsvétra, várakozunk a feltámadási szertartásra. A Húsvét szent titka által a keresztségben mindannyian eltemetkeztünk Krisztussal együtt, hogy vele együtt járjunk az élet útján. A negyven napos nagyböjti időszak után megújítjuk majd keresztségi fogadalmunkat. Megerősítjük, hogy ellene mondunk a sátánnak, minden cselekedetének és csábításának. Megerősítjük hitvallásunkat, ahogy a Hiszekegy-imádságban áll. A feltámadási szentmisében a pap majd megkérdezi: „Hisztek-e a mindenható Atyaistenben, a menny és a föld teremtőjében?” Mi hívek pedig egyöntetűen valljuk: Hiszünk! „Hisztek-e Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, meghalt és eltemették, de feltámadt a halálból, és dicsőségesen uralkodik az Atya jobbján?” – Hiszünk! „Hisztek-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a test föltámadásában és az örök életben?” – Hiszünk! Tehát igent mondunk az igazságra, a szépségre, a jóságra, a Szentségre, kimondjuk az elfogadás szavát, ahogyan Mária is kimondta, amikor Isten küldötte közölte vele, hogy fiút fog szülni és Jézusnak nevezi majd.

Plébános atya beszélt még a Karácsony és a Húsvét összefüggéséről, aminek az a lényege, hogy a Húsvét a Karácsony beteljesedése. Szólt még az Egyház szentségéről, amely nem emberi találmány. A bűnbánattal kapcsolatban arról beszélt, hogy egyedül a Jóisten bocsáthat meg, melynek során olyan újjáteremtéssel szembesülünk, mint a tékozló fiú történetében, amikor az atya átöleli a bűnbánó fiát. Krisztus áldozata ugyanis oly nagy értékű, hogy Isten azt elfogadta, ezért megkönyörülve rajtunk, irgalmasan megbocsátott, ill. megbocsát minden őszinte bűnbánónak. 

A mai szentmisében elhangzott olvasmány Dániel próféta könyvéből azt tanítja, hogy abban a küzdelemben, amelyet az igaz ember vív a gonoszsággal, mindig Isten mondja ki a döntő szót, az igazság érvényesül.  A János-evangéliumban elhangzott, a házasságtörő asszonyról szóló történet pedig az irgalmas Istenre irányítja a figyelmet.

Plébános atya azzal zárta gondolatait, hogy itt van számunkra a bűnbánat ideje, hogy lelkünket megtisztítsuk. Készüljünk együtt a Húsvétra.

Az est további részében dr. Fábry Kornél, az Országos Lelkipásztori Központ igazgatója, az eucharisztikus világkonferencia szervezője egy vetített képes előadást tartott arról, hogy milyen előkészületet és háttérmunkát kellett végezni ahhoz, hogy a Budapesten megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sikeres legyen. Beszélt még a Kongresszus célkitűzéseiről és utóéletéről is.

Másnap, március 28-án a Jézus Szíve-templomban folytatódott a városi lelkigyakorlat, melyet dr. Fábry Kornél tartott. Csakúgy, mint az előző estén, a két egyházközség hívei most is zsúfolásig megtöltötték a templomot. A mai téma: a megbocsátás, ami egy folyamat a személyközi kapcsolatokban. Nem elég kimondani, nem elég a szájjal történő megbocsátás, gyógyulást csak a szívből történő megbocsátás eredményez. Kornél atya szerint a megbocsátás egyedül rajtunk múlik, nem kell, hogy bocsánatot kérjenek tőlünk. A kiengesztelődés a kapcsolat helyreállítása, amihez mind a ketten kellünk. A megbocsátásnak és kiengesztelődésnek gyógyító ereje van az emberek közötti, bűn által megromlott kapcsolat helyreállításában is. A harag megbetegít, a megbocsátás meggyógyít. A korábban kapott sebek sokáig fájnak, hatnak a mindennapjainkra. A meg nem bocsátás fizikai fájdalmat is okozhat. A meg nem bánt bűn, ill. a meg nem bocsátás pszichoszomatikus tüneteket okozhatnak. Ha Isten szemével tudjuk látni a másik embert, akkor tudunk megbocsátani neki. Azért is meg kell bocsátanunk egymásnak, mert Isten is megbocsát nekünk. Ahogyan a tékozló fiú történetében a bűnbánó fiúnak megbocsátott atyja, úgy ölel magához minket is a megbocsátó irgalmas Isten. Ahogyan az Úr imájában mondjuk el nap mint nap: „… és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek….”

Sok ember hajlamos arra, hogy ha kudarcok érik, akkor szidják Istent, őt okolják a szerencsétlenségért. Fel kell ismernünk a tévedésünket és ki kell engesztelni Istent. Meg kell bocsátani saját magamnak is, amihez alázat kell. Ne engedjük, hogy a gőg akadálya legyen a megbocsátásnak. A személyközi kapcsolatokban meg kell bocsátani embertársamnak és ellenségemnek is. Azt szoktuk ellenségünknek tekinteni, aki árt nekünk. A meg nem bocsátás olyan, mint a szívünket átjáró méreg, ami az embert keserűséggel tölti meg. Azt az embert, aki nem bocsát meg, körbe veszi a harag és a megkeményedés, és negatív érzelmeket ébreszt. Ennek egyedüli ellenszere – a megbocsátás. A megbocsátás alapja a tartozás elengedéséről szóló evangéliumi tanítás. Fontos tudni, hogy senki sem azonos a tetteivel, ne skatulyázzunk be senkit. Jézus elítélte a bűnt, de a bűnöst nem. A megbocsátást ne kössük feltételekhez. A megbocsátás győzelem, amely engem is szabaddá tesz, nemcsak a másikat. Szabad lesz a lelkem. Amikor megbántanak, az érzelmeink sérülnek – erről nem tehetünk. De hogy miként viszonyulunk hozzá, arról tehetünk. Az érzelmeknek nem lehet parancsolni, de a szabadakaratommal felül tudok emelkedni.

A megbocsátásnak lélektápláló gyümölcsei vannak: új kezdetet tesz lehetővé; békességet és örömet hoz; kiűzi a büszkeséget; megerősíti a szeretetet; helyreállítja a kapcsolatot; szétzúzza a Sátán terveit.

Honnan tudom, hogy megbocsátottam? Ki kell mondani a megbocsátás szavát; nem terjesztek rosszat arról, aki nekem ártott; nem szólom meg a másikat; harag helyett inkább sajnálat van a szívemben; Isten szemével tudom látni a másikat. Amíg haragot tartok, a Sátán malmára hajtom a vizet. Fontos, hogy tudjunk hálát adni a megbocsátásért.

Kornél atya befejezésül azzal az útravalóval látott el bennünket, hogy Nagyböjt hátralevő részében gondoljuk át, hogy van-e az életünkben olyan személy, akinek meg kell bocsátani? Van-e olyan bűnöm, amit még nem vallottam be?  Legyünk készségesek a megbocsátásra, hogy Húsvétra öröm legyen a szívünkben.

K. Dudás Mária