AZ ÉN ANYÁM – K. Dudás Mária verse
AZ ÉN ANYÁM – K. Dudás Mária verse
Az én anyám már nem járt matyó ruhában,
S hébe-korba sem volt ő már cuháréban*.
Furcsa széljárás fújta el azt a világot,
Más divat, új hóbort és téveszme hódított.
A matyó hímzésről szólt az Ő élete,
Az volt a mindene és a négy gyermeke.
Hajnalban kelt és hímezte a virágokat,
Még éjjel is varrt, mi álmodtunk vidámakat.
Ötvenhatban fánkot sütött bujdosóknak,
Elsírta bú-baját Hámori atyának.
Gyertyafénynél hozott engem a világra;
A szovjet tankok már itt álltak vigyázva.
Gari-Takács Margitot igen kedvelte,
Kisjankó Borinak virágát nevelte.
Eljártunk édesanyámmal a Matyóházba,
Az Ő hímzését ott mindenki megcsodálta.
A népi hímzést örököltem Anyámtól,
Ő pedig drága Viszneki nagyanyámtól.
A matyórózsák egy letűnt világról mesélnek,
De emlékük él, míg a földön emberek élnek.
____________
* cuháré: vidám táncos mulatság