A plébános heti üzenete!

Várakozás és remény

 

Emberi életünk várakozása. Határidőbe szorított. Van kezdete és van vége. A közte lévő idő nem üres, semleges folyam, hanem a mi történésünk. Lelkünk mozgása, találkozások jellemzik, s legfőképp a várokozás. Gondolok valamit, a gondolatok szárnyon járnak, de míg valami lesz belőle, idő telik el. Egy nehéz munka befejeztét mennyire várom. Hányat kell még aludnom, mikorra véget ér. De emberi kapcsolatok is ilyenek, nem egyidejűségben élek. Várni kell a másikra, amíg csak oda nem ér. 

Vagy hogy befejeződjön az iskola. 8-12-18 év olykor. Nyugdíjba menjek 40 év. Mire felnőnek a gyermekek egy egész élet 50-60 év.

Mivel tudom, hogy életem legbiztosabb ténye a halál, mégis mindennap valami csoda valósul meg. Képes vagyok tervezni, öröm tölt el, ha tudom, hogy ez vagy az bekövetkezik. S ez a csodálatos képesség a remény. Tele van a szívünk friss reménnyel. Az életem jó végre jut, napjaim nem hiába telnek, van értelme a megfeszített munkának. Van értelme a tanulásnak, a várakozásnak. Van értelme az emberi életnek. Tolókocsiban is. Sérülten is.

Ezen a ponton érint meg minden embert az advent. Keresztény szóhasználat szerint az Úrjövet várás. A keresztény ünnepben az fejeződik ki, hogy tudom, hogy az a valaki biztosan eljön. Nem csap be. Neki hihetek. Ő a karácsonyi Kisjézus. Akit szerte a világon annyian ismernek. S akinek közelgő születési ünnepe gyökerestől felforgatja mindennapjainkat.

Mi ez a remény, hogyan tudjuk szavakba foglalni, azt az alapvető, minden emberre jellemző érzést, ami miatt képesek vagyunk várakozni, nem reménytelenül, hanem bizalommal eltelve.

Nos, annyit mindjárt felfogunk, hogy ez egy vallási fogalom. Lelki tartalma pedig az, hogy létezik bennünk az a megmagyarázhatatlan belső erő, ami miatt nem a halálra készülünk, hanem mindig az életre.
Az internet végtelennek tűnő lehetőségeiben a remény szóra rákeresve ilyenekre akadok: Minden emberi bölcsesség összegezhető két szóban: várakozás és remény. Egy másik helyen: az akarat válasza egy olyan, az értelem által meglátott jóra, amelynek elérése nem csak tőlünk függ. Ellentéte a félelem. Teológiai értelemben erény, mely készségessé teszi akaratunkat arra, hogy megtéve mindent, ami üdvösségünkhöz szükséges, bizalommal várjuk Isten segítségét, mellyel eljuttat természetfölötti végső célunkhoz, Önmagához Hiánya a reménytelenség túlzása a vakmerő bizakodás. Allegóriája nőalak horgonnyal, szimbóluma a hóvirág.