Nagycsütörtök titka-K. Dudás Mária verse
Nagycsütörtök titka-K. Dudás Mária verse
- A Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus
Kongresszus emlékére -
Mottó: „Íme, én veletek vagyok mindennap
a világ végéig!” (Mt 28,20)
Uram, Jézus Krisztus!
Te elárultatásodnak éjszakáján,
Nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán,
hogy ne maradjunk itt mi árván híveid,
az Oltáriszentséget nekünk hagytad itt.
Te akkor kezedbe vetted a kenyeret,
hálát adtál Szent Atyádnak, az Istennek,
áldást mondtál, megtörted, s azt odaadtad
tanítványaidnak mint saját magadat.
Azt mondtad: Vegyétek, és ebből egyetek,
mert ez a testem, melyet adok értetek.
A vacsora után kehellyel kezedben
hálát adtál és áldást mondtál Istennek.
A borral telt kelyhet mint saját véredet
adtad tanítványaidnak, és azt kérted,
hogy most mindannyian igyanak belőle,
mert ez az új és örök szövetség kelyhe.
Uram, Jézus Krisztus!
Te azon az éjszakán azt is mondtad még,
hogy a bűnök bocsánatára folyik vér,
a Te véred „kiontatik” áldozatként
engesztelésül értünk és még sokakért.
Mielőtt a Gecsemáné kertbe mentél,
hogy megkapd és kiidd a szenvedés kelyhét,
elrendelted a liturgiát: azt mondtad,
mikor a kenyeret, s a bort átadtad
Apostolaidnak, hogy ezután mindig
ezt kell cselekedni az idők végéig
a Te emlékezetedre. Ez új Húsvét,
Istennel és új népével új szövetség.
Urunk! Búcsúesteden jelenlétednek
új, maradandó jeleként hoztad létre
az Oltáriszentséget, mert azt ígérted,
hogy mindennap velünk leszel, mindörökre.
Úgy mentél el, hogy itt maradtál minekünk –
(Csak szemünk elől tűntél el, megértettük.)
Köztünk vagy, ha imádkozunk, énekelünk,
s mikor „ketten-hárman” Érted összejövünk.
Legnagyobb Szentségben Véled egyesülünk.