A plébános heti üzenete
Na, de most komolyan... (10)
Beszéljünk az un. pünkösdi egyházakról. Mivel az interneten lépten-nyomon rátalálhatunk az ilyen gyülekezek istentiszteletére.
Mi az, ami zavar ezekben?
- Az, hogy bárki – minden előképzettség nélkül - elkezdhet beszélni a szentírásról. Az az érzésem, olyanok, mint a sarlatán orvosok. Ajánlanak egy gyógymódot, aminek semmi alapja nincs. Tehát zavar, hogy mondataiknak nincs alapja, tudás fedezete. Orvos és álorvos esete, pontosan illik rájuk.
- Folytonos érzelmi hangolás zajlik közösségeikbe. Ezt látjuk a buddhizmus esetében is, órákig mantrázva egy-egy szöveget, énekeket. Ezáltal az értelmi megfontolások háttérbe szorulnak. Az érzelmi kitörések (földön fetrengés, szaladgálás, indokolatlan görcsös nevetés, stb.) nem ritkák ezekben a közösségekben.
- Lasajnálólag nyilatkoznak, főleg a katolikus egyházról. A bálványimádók közé sorolják őket, elfeledkezve arról, hogy ami Urunk testet öltött, ránk tekintett, megérintett bennünket. Úgy beszélnek, mintha a mi Urunk nem testesült volna meg, és csak szellemi lényként élt volna közöttünk.
- Igehirdetésük nem más, mint egy „stand up”. Kinek milyen a beszélőkéje, annál több hívet tud szerezni magának. Olyan, mint nálunk egy-egy jól sikerült bibliaóra.
- Mérhetetlen gazdagsága igen zavaró egy-egy sikeres lelkésznek. Isten áldásának ez lenne a lebiztosabb külső jele?
- Az ökumenét teljesen elutasítják. Ők a tiszták, a megtértek, a többi pedig a kárhozottak sokasága. Ugyanaz a kaptafa, mint a középkor un. megvilágosodási, rajongási eretnekségeiben.
- Egymással sem tartják a kapcsolatot. Minden tehetséges pásztor köré szerveződő gyülekezet féltékenyen őrzi identitását. Megvalósul az egyszemélyű, diktatúrába hajló vezetési stílus. Mások lejáratása nem áll messze tőlük.
A fentiek megállapítása mellett álljon itt pár értékelő szó is.
- Közösségeikben erős a kapcsolati rendszer. Tudnak egymásról, számon tartjak egymást.
- Sok fiatal van közöttük, sok középkorú család, férfi és nő együtt - amit bizony irigykedve nézek.
- Sok idő szánnak a misszióra.
- Vannak köztük igen tehetséges prédikátorok.
Amint már kifejtettem az ökumenikus imahét kapcsán, az az, hogy az ateista, és nemnormális világ hatalmas támadásában élünk. Nem külön kell megvívnunk harcunkat, hanem együtt. Egy nagy ellenség van, a Sátán és angyalai és fölid képviselői, akik minden igyekezetükkel Krisztus urunkat ki akarják iktatni a közgondolkodásból, a közéletből, a tudományból, oktatásból, stb. Minden ilyen szellemi áramlat összefogásra sarkall bennünket.
Tiszteletteljes ajánlatom tehát! Hozza mindenki a maga értékeit. Mi, katolikusok adjuk a szilárdságot, a dogmákat, amelyek nem mások, mint a hitnek tisztázott igazságai. A reformátusok adják a biblia szerelmes szeretetét. A keletiek adják a misztikát. A pünkösdista egyházak pedig adhatnák a dinamikát, a Lélek megújító tapasztalatát.
A globalitás egyre inkább tény. Krisztus pedig az emberiség megváltója. Ő mindenkit hív. Személy szerint és a közösségek által. Nem lenne itt az idő, hogy ezt a világkövetelményt, a Krisztusban hívők magukra alkalmazzák?