A szentek köztünk élnek (1)

A szentek köztünk élnek (1)

 

 

Bánhorvátit elhagyva, felkapaszkodunk a Bükk egyik első magaslatára, és ott lenyűgöző látvány tárul elénk. Hegyek és halmok, Istentől megálmodott rend szerint. Mily csodálatosak a te hegyeid Uram – tör ki az ima önkéntelenül is ilyenkor a lélekből.

 

De mégsem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy ez a látvány számomra egy szentet idéz. Na, ő nem található meg a szentek és boldogok hivatalos egyházi névsorában. Ezért úgy szeretném a kedves olvasóknak bemutatni, ahogy én megismertem őt. 

Lelki szemeim elé egy kis ember (150 cm) idéződik, most is, ahogy írom e sorokat, akit Dédestapolcsányban ismertem meg.  Ferences szerzetesnek készült, de a történelem vihara elkényszerítette onnan. Szülőfalujába jött, megházasodott, de lelkében, életvitelében örökre szerzetes, azaz Istennek szentelt személy maradt. 

Hogy miért mondom ezt? Mert reggelente 5 óra tájban felkapaszkodott a falucska elég meredek dombjára épült templomához, csak azért, hogy betekinthessen az ajtó ablakán át a szentélybe, s az örök mécsest megpillantva, imádságba merüljön. S ezt minden áldott nap megtette. 

Hogy miért mondom ezt? Mert Kazincbarcikán, a kórházban dolgozott, mint udvaros. S láttam őt kaszálni. Olykor arra autózva, érzékeltem, hogy ég a keze alatt a munka. Abban is biztos voltam, hogy emberi elismerést soha nem várt (nem is kapott!), hanem egyedül, csak az ő Jézusának akart tetszeni. Aki egykoron ugyancsak, arca verítékével kereste kenyerét. 

Hogy miért mondom ezt? Mert a szentmisén is találkoztam vele. Olykor még a munka előtt, a barcikai templomba (igen messze volt a kórháztól!) is lélekszakadva eljött, hogy a szentmisén részt vegyen. S milyen töredelemmel gyónt, és utána milyen lélekkel vett részt a szentmisén, azt már leírni sem tudom. 

Kedves Olvasó! Amikor nagy ritkán arra járok, szívem örvendezni kezd, s hálát adok, hogy találkozhattam vele. Most is hatása alatt vagyok, s nagy kövér könnycseppek gördülnek ki a szememből, a hála érzése tölt el, hogy ismerhettem egy élő szentet. Őt a kis embert, aki számomra óriássá lett.