Szentmise-magyarázataim (2.)

Szentmise-magyarázataim (2.)

A szentmise nem más, mint a mi Urunk, szent emberségének és istenségének teljes tisztelete. Úgy is kifejezhetjük, hogy a szentmise történései során, maga a feltámadt Úr jelenik meg. Vegyük csak sorra. 

Uram, mindenki téged keres! – halljuk. S valóban, nem lennénk itt, ha meg nem ragadott volna Jézus személye. A szentmisében istentiszteletünk teljessége van belefoglalva. Ezért tiszta ruhát öltök magamra. Hisz találkozásra készülök. 

Ottó atya, - ma is előttem van - nyugdíjas pap volt Kazincbarcikán. Holttestét szépen felöltöztették. Erre az alkalomra őrzött, fehér albáját és miseruháját adták rá. Koporsójában úgy feküdt, mintha csak a szentmisére indulna. Valóban, ez volt életének a lényege. Ő így indult a nagy találkozásra. 

De előttem van, egy szerzetesnővér is, akiről levetették az apáca ruháját. Megőrizte fogadalmait, a lehetetlen időkben, s egyszer megmutatta ruháját, egy tiszta új, apáca ruhát, amelyet majd felölt a találkozásra. Azért őrizgette szekrénye mélyén, hogy legalább halálában adják rá, mert ő azt lelkileg soha le nem vetette.

Annak idején a keresztények hosszú fehér ruhát öltöttek, amikor megkeresztelték őket, akkor kapták. Emlékezzünk csak, a színeváltozás helyén, így olvastuk - ruhája ragyogó fehér volt. A vasárnap színe a fehér tehát, ahogy a szentmisét bemutató lelkipásztor is először a hosszú fehér ruhát (albát) ölti magára, hogy ő maga ne nagyon látszon ki belőle, mert nem magán emberként cselekszik, hanem Jézus személyében.

Elsőáldozási képünket milyen szeretettel őrizgetjük! Milyen szépek is voltunk. Szobám falán ott van ez a kép. Mi fiúk is, hótiszta fehér inget kaptunk, és úgy vonultunk a kis mennyasszonyok oldalán. Édesanyám szerette ezt a képet. Hát őrzöm is, amíg élek. Nekem sokat jelent.

Kedves Testvérek! Amit szeretnék mondani, az az, hogy a vasárnap méltóságát adjuk vissza. Külsőleg szépen, a legszebben öltözöm, mert a király vár engem. Akinek ruhája most is ragyogó fehér, mert amikor kinyílik a tabernákulum ajtaja, - mindig ez a képzetem - Urunk megdicsőült voltát látom, a táborhegyi jelenetet idéződik fel számomra. És leborulva előtte, buzgón ismételgetem a jól ismert szavakat: Uram, jó nekünk itt lennünk, a te szent színed előtt.