SZERETET járvány idején?

SZERETET járvány idején?



Pont most, amikor félünk mindentől. A másik embertől. Nemhogy megölelni, átölelni akarnám, hanem inkább rákiáltok, mint valamikor a leprások kiáltoztak Jézus idejében: Ne közelíts! Ne érj hozzám! A halált hordozom számodra!

Így valóban nem lehet szeretni! A legegyszerűbb családi esemény sem az igazi. Mert maszkban ünnepelni nem lehet. És mi lesz veled karácsony szép éjjele. Amikor a legmordabb lelkekben is megmozdul valami szeretetféle. Be vagyunk zárva! Börtönben ül az egész világ. Talán meghalt volna a szeretet?

A szeretet ugyan nem! De mostanra összegződött a sok fertelmes bűn, ami a világban, s így az emberi lelkekben kering. Amikor már egy egész emberöltőt éltünk mocsokban, fertőben, szeretetlenség, istentelenségben, istentagadásban a világban. Talán azt gondoljuk, hogy világ „fejlett, jóléti társadalmaiban” lehet tovább ugyanúgy élni? Hát nem!

Fel kell fognunk prófétai jelnek a mostani járványt! Emlékeznünk kell a bibliai tíz egyiptomi csapásra, a középkorban pusztító fekete halálra, az újabb korokban pusztító kolera, spanyolnátha járványra. Igen, figyelmeztető jelek ezek! De csak azoknak, akik nyitott szívvel figyelik az idők jeleit. Mert olvasni kell tudni belőlük. Urunk is erre buzdít!

Mit tegyünk hát? Tartsunk önvizsgálatot! Döbbenjek rá, hogy mindennapi pazarlásom az anyagi javak terén istenellenes lázadás. Mindennapi szeretetlenségemben, gőgömben, hatalomvágyamban a szeretet gyilkosa vagyok. A világ és mi magunk is lerontva, összeverve, erkölcsi hullaként, mint partra vetett halak tátogunk reménytelenül, várva a bekövetkező halált.

Persze, hogy nem akarjuk hallani ezeket a szavakat! Rosszkedvűen félre lehet dobni ezt az írást. Mit kínoz még ez a valaki is? Nincs elég bajunk?

Kedves Olvasó! Aki eljutott idáig, tudja meg, hogy a fenti képek csak halvány utalások arra, ahogy az Örökkévaló szemléli évmilliók óta az emberi életet. Mennyi őrületes igazságtalanság, kegyetlen hadjárat, erkölcstelenség uralta a földi létet. S mégis, valami történt. Annak a valakinek a szíve irgalomra gyulladt irántunk.

S itt vagyunk a szeretet lényegénél. Mert karácsony éjjelén közénk lépett a szeretet. Kinyújtotta felénk a kezét, s minket leprásokat meggyógyítani akar. Lehajolt hozzánk, az útszélen fekvő sebesültekhez és felemelni akar. Megszólított és megszólít engem, mint a legnagyobb bűnöst, hogy áthangolja a szívemet arra a bizonyos isteni szeretetre.

Ezt kell tehát felfognom ezen a karácsonyon. Bizony a szeretet megtapasztalása átvisz engem a halálból az életbe. A földi bűn által össze-vissza mocskolt életből, a mennyei dicsőségbe. És ki kell mondanom, hogy vajon mi szakíthat el a megtapasztalt szeretettől, talán ez a mostani járvány...?

A felelet: NEM! Uram, az életem a tiéd. Tőled kaptam. Ha meghalunk, akkor örökké az Úrral leszünk. Ha nem halunk meg, akkor azt feladatot jelent, hogy a karácsonyi szeretet közvetítője, hiteles megélője, továbbadója legyek.