A plébános heti üzenete!

A szentek köztünk élnek (8) 

 

A megértéshez képzeljünk el egy szerető anyai és baráti közösségből kiszakadt 14 éves fiút, aki egy nagy városba, egy szigorú intézménybe érkezik. Távol az otthontól és mindentől, ami biztonságot jelentene. Ott találja megát egy 80 fős fiúközösségben, akik számára mind idegenek. Ez az intézmény bizony egy gimnázium, mégpedig Kecskeméten, ott is a Piaristák, azaz a kegyes atyák felügyelete alatt. 

A szegény lény szorongva figyeli, ez lenne az élet, a nevelésnek egy fontos szakasza, ahogy hangzott az édesanyai szó. De hát ez inkább egy börtön, büntetés, meg ilyesmi. Vajon megállom-e a helyem vagy pedig menekülőre fogom a dolgot. Ez bizony naponta felmerült bennem, amikor esténként, könnyekkel öntözött párnámra hajtottam a fejem. 

Ráadásul hiába a kitűnő bizonyítvány, lépten-nyomon a megszégyenülés, különösen orosz nyelvből, amit bizony nem nagyon tudtuk, de ott ez különösen is hangsúlyos volt. Itt pedig értsd a szovjet elnyomó rendszert, amelynek következményei így érintették azt a bizonyos ifjút. Mert az atyák, erre az elátkozott nyelvre, különösen is nagy hangsúlyt fektettek. 

Na de elég a körítésből. 

Mert akiről szó van, az egy nyugdíjas paptanár. Oroszból korrepetált minket. Képzeljünk el egy kodályos hajviseletű idős papot, akinek arcán angyali jóság ragyogott. A reggeli félhomályban találkoztunk vele, még az órák előtt. És az ő szeretetével oldotta a rettegést, a rettenetet. Személyessé tette az intézményt, oldotta a szülői hiányt, ő volt számunkra az igazi kegyes atya. Aki már túl volt mindenen. Csak a nagy szeretet maradt a szívében. Ott fürödtünk, lubickoltunk az általa teremtett jóságban. S oldódott a szívet-elmét gúzsba kötő görcs. Ő volt Santora tanár úr. Akinek alakja oly mélyen és kitörülhetetlenül belevésődött a lelkembe. Aki végül is elviselhetővé tette, azt a végtelen személytelenséget, amit az anyai szeretetből való kiszakadást jelentett. 

Engedelmükkel ezért tehát őt is ajánlom, hogy a névtelen szentek közösségébe vegyük be. És most ezt én, a magam részéről, ezzel az írással, meg is teszem.