„Megfogyva bár, de törve nem”

- A Szózat születésnapjára-

b_231_151_16777215_00_images_Szozat.jpgÉppen 180 évvel ezelőtt, 1837-ben jelent meg először - az Aurora Almanachban - Vörösmarty Mihály Szózat című, férfias, hazafias pátosszal telített költeménye, amelyet még sokáig tekintettek nemzeti himnusznak azután is, hogy Erkel Ferenc megzenésítette Kölcsey nagybetűs Himnuszát. Az 1840-es években a magyar költészet eme gyöngyszemét az akkori fiatalok már könyv nélkül tudták. Örülnék annak, ha a mai fiatalok példát vennének róluk.

Vörösmarty Szózata a nagy magyar hazafias-közéleti és gondolati költészetének, lírájának első darabja volt, s ez nem áll szemben a létértelmező-metafizikus lírájával, hanem éppenhogy kiegészíti azt. Abban a válságos történelmi pillanatban fogalmazódott meg, amikor nyílt szakításra került sor a bécsi udvar és a magyarság között. Hazánk sorsdöntő napokat élt át, félelem és rettegés között, jellempróbáló napokban, amikor kockázatos volt jó magyarnak lenni. Ekkor szólalt meg Vörösmarty, rendületlen hűséget és hazaszeretetet követelve.

A mű címe arra utal, hogy ez a vers egy felhívás, kiáltvány, azaz szózat a magyar nemzethez. Ez indokolja a mű szónoki beszédre emlékeztető szerkezetét. „Hazádnak rendületlenül/ Légy híve, oh magyar…” A felhívás lényege a mű kezdetén azonnal megjelenik, s az egyre erőteljesebb érvsorozat után a múlt-jelen-jövő szemszögéből is igazolva, parancsszóvá erősödve ismét elhangzik a költemény végén: „Légy híve rendületlenül/Hazádnak, oh magyar. …”

Miközben e sorokat rovom, úgy hiszem, nem a véletlen műve, hogy napjaink forrongó politikai eseményei jutnak eszembe.

b_230_374_16777215_00_images_Vorosmartyi.jpgSzámunkra ez a vers drága kincs, mert nemzeti, ugyanakkor hitelesen fogalmaz meg benne olyan igazságot is, amely általános, emberi. Ez lehet az oka annak, hogy sok nyelvre lefordítva aratott sikert. A finn kultúrát is megtermékenyítette, hiszen himnuszköltészetük létrejöttében ennek hathatós szerepe volt. A Magyar Kultúra Napja megünneplésének ötletét pedig mi vettük át a finnek példájából. Az egyes nemzeti kultúrák így válnak az egyetemes kultúra részévé. Hiszem, hogy ez így, ebben a formában Istennek tetsző dolog, aminek semmi köze nincs a mindent egybekatyvasztó globalizációhoz.

Ezt a verset én még általános iskolás koromban megtanultam kívülről, s azóta is tudom. Jó lenne, ha a mai fiatalok is felismernék nemcsak az irodalmi értékét, hanem a mű közösségi hatását, nemzetmegtartó erejét is. Rajtunk is múlik, hogy a költeményben megfogalmazott herderi jóslat, a „nemzethalál” víziója valósággá válik-e. Én ama másik jóslatban hiszek, amely szerint a nagyvilág egyszer még büszke lesz ránk, mert mi fogjuk megmenteni Európát Égi Anyánk segítségével. Egyre csak várom annak a csodálatos madárnak a felröppenését.

Szöveg: K.Dudás Mária