Egerben találkoztak a rózsafüzér társulatok

b_229_153_16777215_00_images_18404100_10208221061474242_3986516959995544822_o.jpgA Fatimai jelenés centenáriumára, május 13-ára az Egri Bazilikába kaptunk meghívást Dr. Ternyák Csaba érsek atyától. Mezőkövesd két katolikus plébániájáról, a hozzájuk tartozó filiákat is beleértve, közel ötvenen jelentünk meg a rendezvényen, Versler Sándor káplánatya vezetésével.
                  Amikor kora reggel megérkeztünk Egerbe, a Bazilika és az Egyetem környéke már tele volt zarándokokkal; nem mindennapi színes, nyüzsgő látvány volt.                   Miután regisztráltak bennünket, ajándékcsomagot  kaptunk, amelyben volt imafüzet, rózsafüzér és ebédjegy.

                  A Bazilika lassan megtelt, egyetlen ülőhely sem maradt üresen. Az Egri Főegyházmegye egész területéről jöttek rózsafüzér társulatok, akiket Dr. Csizmadia István házigazda-plébános köszöntött. Elmondta, hogy mintegy háromezer-ötszáz főt regisztráltak, akik a Főegyházmegye közel négyszáz településéről érkeztek ide. A Bazilikában nem is tudtak mindenkit elhelyezni, ezért többen a Minorita, a Ferences és a Ciszterci templomban kivetítőn kísérhették figyelemmel az eseményeket. A Bazilika melletti téren pedig azok foglalhattak helyet, akik a szó fizikai értelmében „kiszorultak” a templomból. Semmiről sem maradtak le, mert óriásvetítőn mindent láttak és hallottak. (Sőt, nekik még az égi áldásból is kijutott a nap folyamán, de mint tudjuk, a májusi eső aranyat ér.)

                  Miután István atya bemutatta a Bazilikát és ellátott bennünket minden szükséges információval és instrukcióval, a Fatimai jelenések történetéről és üzenetéről hallgattunk meg előadásokat. Ennek röviden az a lényege, hogy éppen 100 évvel ezelőtt, 1917. május 13-án, majd ezt követően még több alkalommal is, a portugáliai Fatimában három pásztorgyermeknek megjelent Szűz Mária. Válságos történelmi időszakban, amikor pokolsötét éj borult a világra: a nagy háború (I.vh.) szedte áldozatait, Oroszországban hatalomra kerültek a bolsevikok – Égi Anyánk megjelent, hogy útmutatást és reményt adjon a fatimai látnokokon keresztül minden gyermekének. Megüzente, hogy az emberiségre még milyen borzalmak várnak, de azt is, hogy ha betartjuk az útmutatásait, végül az Ő Szeplőtelen Szíve győzni fog.

                  Ezután Érsek atya lépett az ambóhoz, aki egyebek mellett elmondta, hogy milyen jó érzéssel tölti el, hogy ilyen sok rózsafüzér társulat működik Főegyházmegyénkben. Reménykeltő az a tudat, hogy nem vagyunk egyedül. Megtudtuk, hogy egy Spanyolországból érkezett csoport is van közöttünk, őket anyanyelvükön külön is köszöntötte.

                  A főpásztori köszöntő után négy tanúságot tevő katolikus testvérünket hallgattuk meg, akik arról beszéltek, hogy mikor és hogyan kerültek kapcsolatba Istennel és a rózsafüzérrel, illetve a Szűzanyával.

                   Itt jegyzem meg, hogy az egyes programok között felállva máriás-énekeket zengtünk. Leírhatatlan lelki élmény megtapasztalni több ezer torokból ugyanazt, ugyanúgy, egyöntetűen énekelni, miközben a jelenlévők közül a legtöbben soha nem találkoztak egymással. Számomra ilyenkor válik igazán szinte kitapinthatóvá a láthatatlan Egyház.

                  Az érseki Szentmisére körmenetben vonultak be az oltárszolgálatot ellátók. A Főpásztor kíséretében hatvanegynéhány áldozópapot számláltam meg, akik hófehér miseruhában voltak, s ha jól láttam, akkor a korábbi érsek atya is közöttük volt, meg egy emeritus püspök atya is. Rajtuk kívül még több diakónus és szeminarista tette teljessé az ünnepélyes processziót.

                  A koncelebrált Szentmise főcelebránsa a Főpásztor volt. Az igeliturgiában a Teremtés könyvéből, a Jelenések könyvéből, valamint János evangéliumából hangzottak el bibliai szakaszok. Érsek atya homíliájában rámutatott az ószövetségi és újszövetségi párhuzamokra, mely szerint Jézus az új Ádám, illetve az új Mózes, aki kivezette népét a bűn sötét szolgaságából a világosságra. Éva az emberi nem ősanyja, Mária pedig az új Éva, Jézus édesanyja, Istenszülő Anya, és a mi Égi Édesanyánk. A Jelenések könyvének Napba-öltözött Asszonya és a Fatimai fényes ruhában megjelenő hölgy párhuzama szintén nyilvánvaló. Az új ég és az új föld nem más, mint az új teremtés, ami már megkezdődött az Egyházban. Az evangéliumi szakaszból azt a részt vettük, amely szerint Nagypénteken Jézus keresztje mellett ott állt anyja és a szeretett tanítványa, aki Jézus végakarata szerint házába fogadta Máriát. Így tehát Mária János anyjává lett – Isten anyja embernek anyja lett. A fiú kötelessége, hogy gondoskodjon anyjáról. János révén mindannyian Mária gyermekei vagyunk. A Fatimai jelenés centenáriumán ez különös hangsúlyt kap. A homília további részében napjaink aktuális kortüneteiről, problémáiról is hallottunk: a kiüresedő falvakról, a család klasszikus intézményének válságáról, a fiatalok külföldre vándorlásáról, a globalizáció káros hatásairól.  Próbáljuk megérteni a pontosan száz évvel ezelőtt elhangzott fatimai üzenetet, amely imádságra szólított fel. Sokat kell imádkoznunk a bűnösök megtéréséért, rendszeresen el kell mondanunk a rózsafüzért engesztelésül.

                  Jézusban Isten mindent elmondott az üdvösséggel kapcsolatban. A Krisztus utáni idők jelenéseiben az Egyház azt vizsgálja, hogy az teljes egységben van-e Jézus tanításával, amint a Fatimai jelenések üzenetei esetében is így volt.

                  Érsek atya megemlékezett még az Egri Bazilika felszentelésének évfordulójáról is. Zárszavában azt kérte, hogy újítsuk meg a rózsafüzér társulatokat, hívjunk magunk közé másokat is. Ahogy tavaly az irgalmasság zarándokai voltunk, úgy legyünk az idén az engesztelés munkatársai. Az anyai szeretet mélységében érthetjük meg a fatimai üzenet lényegét. A mai szekularizált világban olyan sok hatás éri a hívőt is, amely képes kiradírozni az életünkből Istent. Aki azonban a gondok ellenére is Istenben él, az lelke belső szentélyében nyugalomra, békére, harmóniára talál.

                  Végezetül Főpásztorunk a Fatimai Szűzanya oltalmába ajánlotta Főegyházmegyénket, s mindazokat, akik rászorulnak anyai pártfogására. Ez a felajánlás a Bazilika Szent Mihály mellékoltáránál, a Fatimai szobor előtt történt.

                  Ebéd után került sor az ajándékba kapott rózsafüzérek megáldására, majd a Dicsőséges rózsafüzér képmeditációval egybekötött elimádkozására, amelynek során egy tized a fatimai látnokok anyanyelvén, portugálul is elhangzott.

A rózsafüzér-ájtatosság egy szemlélődő ima. Általában úgy imádkozunk, hogy megszólítjuk Istent, mert hisszük, hogy jelen van és „hall” minket. Elmondjuk kéréseinket, fájdalmainkat és örömeinket. Ezekben az imákban mi mondunk valamit és az Isten „hallgat”. A szemlélődő imában mi „hallgatunk” és az Istenre figyelünk. A befogadáson van a hangsúly. A szemlélődésben nézzük Jézus arcát, vagy az életének egy-egy mozzanatát és engedjük, hogy hasson ránk, hogy átalakítsa az életünket. A rózsafüzér ájtatosság szemlélődő ima, a Boldogságos Szűzanya társaságában szemléljük Krisztus arcát.

                  Miután Főpásztorunk összefoglalta a nap eseményeit és búcsút vett tőlünk, még a Lorettó-i litániát is elénekeltük. Legvégül Katona püspök atya osztotta meg velünk gondolatait, és a közelmúltban megjelent könyveket ajánlott figyelmünkbe.

                  Testvéri szeretetben megerősödve, lelki táplálékkal feltöltekezve hagytuk el az Egri Bazilikát. A Fatimai „fényes ruhában megjelenő hölgy” kérését teljesítve, továbbra is buzgón imádkozzuk a rózsafüzért.

További képek megtekintése (Facebook)

Szöveg: K.Dudás Mária
Fotó: Balogh Ferenc