Káplán

Bemutatkozások

Liga Konrád káplán

Liga Konrádnak hívnak, 1992. július 27-én születtem Egerben. Mezőszemerén lakom, itt végeztem el az általános iskolát, majd Egerben folytattam tanulmányaimat a Kossuth Zsuzsa egészségügyi gimnáziumban. Nem volt egyszerű igent mondanom Jézusnak és a hívószavát is későn hallottam meg.

 

Egyszerű családból származom, szüleim egyszülött gyermekeként. A hittel általános iskola felső tagozatáig nem volt kapcsolatom. A változás akkor következett be életemben, amikor az akkori hitoktatóm meghívott hittanórára. Ott megérintett egy baráti légkör, amely körülvett, ennek okán elkezdtem látogatni az órákat. Az egyik ilyen órán nagyon szíven talált egy mondat: „Ő már előbb szeretett”. Ez akkor még számomra megmagyarázhatatlan volt, nem értettem mi ez az érzés. Annyit tudtam, hogy közeledni akarok e felé a Szeretet felé. De hogyan? Még meg sem voltam keresztelve. Féltem és zavart ez a helyzet, de az akkori káplán atya és egy számomra kedves plébános sokat segített ebben a helyzetben. Elindítottak, mára már látom, hogy a hit és az istenkapcsolat útján. Így tizenhét évesen részesülhettem a beavató szentségekben. Hosszas vívódás és sok lelki beszélgetés után rádöbbentem arra, hogy szolgálni akarom ezt a Szeretetet és az Övé akarok lenni. Beadtam jelentkezésemet az egri szemináriumba, ahol elkezdhettem formálódni és alakulni arra a hivatásra, melyet Istentől kaptam.

 

2016-ban Érsek atya diakónussá szentelt, majd Jászberénybe helyezett diakónusi gyakorlatra. Az éves diakónusi szolgálat után nem lettem azonnal áldozópap, mert valamit még Istennek akartam adni a szentelésem előtt. Visszatekintve az elmúlt időszakra, hálás vagyok, mert fejlődhettem az önismeretben és erősödhettem hitemben. Így még inkább oda tudom adni magam annak, aki meghívott, hogy az Ő tanítványa legyek.

 

Kérem a kedves testvéreket, hogy imáikkal kísérjenek utamon, hogy méltón őrizhessem a papságban azt, amit a jelmondatom magában foglal: „Megtaláltam, akit szeret a lelkem, belekapaszkodtam, és nem engedem el.” (Én 3,4)

Forrás: Egri Főegyházmegye honlapja

 



Varga Pál káplán

Úgy tűnik, hogy az isteni gondviselés – a nevemhez híven – varga-betűvel vezetett ide Mezőkövesdre.  Nem olyan messze, Pesten nőttem fel és innen indultam el nyugatnak.  Először a soproni, egyetemre, ahol erdőmérnökként végeztem, majd Vancourverbe, Kanadába, ahol hosszabb ideig tanultam és dolgoztam.  Az Úr nagyon irgalmas és türelmes volt velem, mert bár korábban is éreztem, hogy hív a papságra, nem szűnt meg újra és újra hívni.  A hivatásom felfedezésében nekem nagyon sokat segítettek a közösségek, amelyekbe kis ministráns koromtól kezdve lehetőségem volt járni.  A végső irányt is egy közösség, a Neokatekumenális Út adta meg, amelyik lelkiségnek most is tagja vagyok.  Ez a közösség segít felfedezni, hogy keresztségünkkel mekkora ajándékot kaptunk és hogy a katolikus hitünket felnőttként tudjuk megélni.  A papságra való felkészülést és tanulást is ilyen lelkiségű szemináriumban, Torontóban, Kanadában végeztem.  Amikor Egerben megalakult egy hasonló, úgy nevezett Redemptoris Mater Szeminárium, akkor kerültem vissza Magyarországra és az egyházmegyébe.  A szentelésig együtt voltunk a szemináriumban Vadászi László atyával.  2014-ben Érsek atya egyszerre szentelt bennünket pappá és Versler Sándor atyát diakónussá.

 

Gyöngyösön, ahol szentelés után három évig szolgáltam, nagyon sokféle lelkipásztori munkára volt lehetőség.  Az egyik fő feladat a katolikus iskolákban való lelkipásztorkodás volt: ez alatt a rövid idő alatt is két általános iskola is katolikus lett.  Nagyon örülök, hogy az itteni plébániához is tartozik egy katolikus középiskola, ahol hasznosíthatom az eddigi tapasztalataimat.

 

Hálát adok az Istennek, hogy a szép gyöngyösi idő után ide, Mezőkövesdre kerülhettem.  Nagyon köszönöm Plébános atyának és a híveknek a kedves fogadtatást, amit egészen biztosan az előző káplánok áldozatos szolgálatának is köszönhetek.  Egy lelkipásztor áthelyezése mindig nehéz különösen a hívek számára.  Mindenesetre amennyire tőlem telik próbálom folytatni és elmélyíteni az eddigi lelkipásztori szolgálatot.  Bár ez hosszabb időt fog igénybe venni, de szeretném megismerni a gazdag Matyó kultúrát és hagyományokat, amire a méltán büszkék a helybeliek. 

(Megjelent a Sziklaforrás októberi számában)