A templom egere

Kedves jó testvérek! Hol volt, hol nem volt… talán emlékeztek arra, hogy egykor a kis templom tücskéről írtam. Azon sajnálkoztam akkor, hogy nekünk még egerünk sincs. Büszkén jelenthetem, hogy jászberényi nagytemplomnak egere is van…, vagyis volt.

 

Egy hónapja egy esti szentmisén történt. Felajánláskor egy igazi, egy valóságos „jász”egér szaladt át előttem jobbról balra. Mégpedig peckesen. Középtájon megállt, hátsó lábára állt, kényelmesen szétnézett… még a bajszát is megigazította és utána ráérősen tovakocogott.

 

És hová? Jaj ne! De igen! Pont a bal oldali első sor alá, - még körmeinek finom koppanását is hallottam - ahol történetesen négy gyászoló ült, és történetesen mind a négy hölgy. No, nem sikítottak, bár szeretettek volna, ezt tisztán érzékeltem. A szakrális tér megmentett ettől, - mégiscsak Isten teremtménye lenne - ez a kedvesnek semmiképpen nem mondható - állatka.  Annyi azért történt, hogy a gyászolók lába attól kezdve nem érintette a pad alját, mert lábukat felhúzva, szemüket rémülten összecsukva ülték végig a hátralévő időt. Más nagy baj ezután már nem történt. A kis templomi szörny eltűnt a pad rengetegben.

Azaz! Eltűnt volna!? De nem végleg - sajnos! Pár nap múlva Péter bácsi (sekrestyés) jelentette, hogy megvan a bestia. Mégpedig abban a kis dobozban, ahol a kis ostyákat tárolta. A szerencsétlen nem talált más ennivalót csak a kisostyákat. Abba pedig belepusztult. Mert oly száraz és egyhangú volt étek. És még ráadásul rágnivaló sem volt rajta.

Tanulság: abszolúte semmi. Inkább érdekesség. Volt ugyan nekünk egyszer Kazincbarcikán egy templomi tücskünk, az is elpusztula. Jászberényben meg egerünk volt, de annak is, ugyanúgy, keserves vége lőn.

Itt a vége, fuss el véle – ha tudsz!