Takács István freskói – K. Dudás Mária írása

TAKÁCS ISTVÁN FRESKÓIK. Dudás Mária írása

 

A Mezőkövesdi Szent László-templom újraszentelésének 250. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségsorozat folytatásaként 2020. február 28-án másfél órás, vetítéssel egybekötött előadás részesei voltunk.

A zsúfolásig megtelt hittanteremben feszült figyelemmel hallgattuk Laczkó Pető Mihály legendásan lebilincselő stílusban előadott ismeretterjesztő elemzését Takács István, a „matyó Tiziano” festőművészi életművéről, kiemelten templomunk freskóira fókuszálva. Mindezekről olyan képeket is láttunk, amelyek eddig nem kerülhettek a nagyközönség elé, és olyan részleteket is megtudtunk, amelyek eddig rejtve voltak.

Mint ismeretes, a Szent László Gimnázium kápolnája 1956-ban szovjet tank lövedékétől megrongálódott, s a harcok után már nem is állították helyre, semmi nem maradt belőle – ezért csak fekete-fehér archív képekről láthattuk eddig, hogy milyen is lehetett egykor. Laczkó Pető Mihály azonban levéltári és egyéb kutatási eredményeit felhasználta, megtalálta a művész hagyatékában a kápolna freskóihoz elkészített színvázlatokat, így a vetített képek segítségével oda tudtuk képzelni a gimnázium kápolnájának falára festett freskókat, valamint a stilizált virágmintákkal, színes motívumokkal díszített üvegablakokat. Az egész kápolnabelső a tanulóifjúságnak szóló, nevelő és felemelő célzatú alkotás volt. Takács István diák korában nyolc éven át sok-sok szentmisén vett részt abban az iskolai kápolnában, ahová már mint neves festőművész tért vissza. Szeretett Alma Materében mesterművekkel hálálta meg igazgatójának, Bayer Róbertnek egykori támogatását, és a többi legendás tanáregyéniség segítségét.

A vetített képek segítségével „bejártuk” a Nagytemplom gótikus Mária-kápolnáját, melynek freskóit a művész 1933-ban készítette el. Az oldalfalon látható – a dicsőséges Szent Szűz előtt hódoló matyó gyermekek vonulását ábrázoló képekhez szervesen kapcsolódik a harmadik falsíkon (az oltárral szemközt) az 1935-ben festett hatalmas kompozíció, a felnőttek úrnapi körmenetét ábrázoló freskó – életnagyságú alakokkal, az akkori jellegzetes népviseletben.

A kápolna szárnyasoltárát is Takács István tervezte szintén 1935-ben, és csodálatos mezőkövesdi vonatkozású háttérrészletekkel festette meg. A harmonikus egység betetőzéseként egy évvel később a tabernákulumot is Ő tervezte, gyertyatartókkal, kánontábla-tartókkal kiegészítve – a gótikus kápolnához illő stílusban.

Előadónk felhívta figyelmünket arra, hogy a művész milyen komplex tudással rendelkezett, hiszen a festőművészi tehetségén túl teológiai, anatómiai, néprajzi, helytörténeti ismeretei is igen széleskörűek voltak. Ahhoz pedig bátornak is kellett lennie, hogy a szakrális környezetben fel merte vállalni a matyó építészeti örökség és népviselet megjelenítését ecsetjével – ezért hiteles kortörténeti dokumentumértéke is van.

            Templomunk főhajójának freskói több szakaszban kerültek a falra: a szentély képeinek (az apszis mennyezetének) első változatai 1940-ben készültek el. A főoltár fölötti képen a Megváltó látható „Bízzatok, én legyőztem a világot” – felirattal. Jézus Krisztus jobbján az isteni erények (hit, remény, szeretet),  balján pedig a négy sarkalatos erény (okosság, igazságosság, lelki erősség, mértékletesség) van megjelenítve. A festett márványszínű oszlopok mellett, az oltár két oldalán balról jobbra: Szent Mór, Szent Margit, Szent Erzsébet és Szent Gellért festett szoborutánzata látható.

             A következő évben (1941-ben) elkészült a szentély előtti mennyezeten a Szent László életéből vett három jellegzetes freskó: a bal oldali kép azt ábrázolja, amint Szent Lászlót megválasztották a keresztes hadak vezérévé; jobbra a csodálatos vízfakasztás ábrázolása; a középső óriási képen László király ellenőrzi a nagyváradi székesegyház építésének munkálatait. A háttérben felsejlik a magyar nemzetiszínű zászló – utalás a nemzet egységére.

            A középső kupola freskója Takács István Te Deum (laudamus, azaz Téged, Isten dicsérünk) című alkotása, amelyet az 1956-os rombolás után a ma is látható formában 1961-ben festett, András testvérével és segédeivel. A kupolafreskó négy sarkában Jézus születése, halála, feltámadása és az ősatyák kimentése a limbusból (a pokol tornácából). A felhőtrónuson dicsfényben foglal helyet a Szentháromság, a felső régiókban tőle jobbra az ószövetségi pátriárkák, balra az apostolok csoportja. Látható még Szent Mihály főangyal (Isten újszövetségi népének védelmezője), és a Szűzanya alakja, Szent József, Szent Anna, Keresztelő Szent János és a magyar szentek csoportja is.

            A kupola kereszttengelyében Szent Ágoston látható, valamint Szent Ambrus a Te Deumot énekli. Mellettük az ősegyház, a középkor és a legújabb kor szentjei foglalnak helyet.

            A kupola két oldalívén a Jó Pásztor és az Isten Báránya képe látható. A négy sarokban az evangélisták vannak ismertető jegyeikkel (jelképeikkel).

            A sötétkar hátsó falán az utolsó vacsora-jelenet (az Oltáriszentség szerzése), a kórus előtti mennyezeten a nagy hatalommal tanító Krisztus, vele szemben a Szent Család hétköznapjait idézi: Mária fonás közben; József asztalosmunkát végez jellegzetes munkaeszközeivel, segítőjeként a gyermek Jézus, háttérben – újabb rejtett üzenetként – Mezőkövesd látképe fedezhető fel.

            Az orgona felett az egyházi zene védőszentje, Szent Cecília és az aprószentek kórusa a kis Jézust dicsőíti.

            Templomunk freskói mindent elmondanak a művész hitéről, lelkivilágáról, vallásunk lényegéről. Takács István lelkében és művészi fantáziavilágában ilyennek született meg a mennyei Jeruzsálem földi mása.

            Laczkó Pető Mihály előadása során, az archív fotók, alkotások részleteit látva, teljes mértékben azonosulhattunk mindazzal, amit a kövesdi matyó festőgéniusz munkásságának kiemelkedő jelentőségű egységeiként, a Szent László templom örök értékeiként felfedezhettünk.

            Hálás szívvel köszönöm Laczkó Pető Mihály segítségét.