Plébános Úr heti üzenete

Kedves édesanyám!

 

Látod, milyen sokan eljöttek elbúcsúzni tőled.
Itt van közvetlen családod. Két élő testvéred, azok családjai. Itt vagyunk mind a vérszerintiek.
Itt vannak fiad paptestvérei. Akik eljöttek érted imádkozni, mert jól tudják mit jelent papi édesanyának lenni.
S itt vannak fiad egyházközségeinek derék hívei, akik jól ismertek és szerettek téged. 

Kedves Édesanyám! 

Mit kívánhatnék neked először is kedves s szépet neked? Talán először azt, hogy a mennyei Atya legyen tekintettel arra a súlyos ötven évre, melyet özvegységbe, egyedüllétben töltöttél. S engedje meg neked, hogy szerelmeddel, férjeddel, - akit korán, 25 évesen, egy alig megszületett gyermekkel elveszítettél, és akihez mindhalálig hűséges voltál – most az égben forró, szent ölelésben találkozzatok, ti ketten kedves édesanyám és édesapám.

 Mutasd fel majd azután az ítélő Krisztusnak megfáradt, megnyomorodott, dolgos kezedet. Mert életed lelkiismeretes, pontos munkában telt. Ragyogó tisztaság, rend volt körülötted mindig és mindenhol. Soha el nem fáradtál ebben a munkában. Mindig csodáltam benned azt, ahogy fél ötkor keltél, télen-nyáron és ahogy égett a kezed alatt a munka. 

Szentlélek Isten előtt mutasd fel töretlen hitedet. Mert erős lelked volt, Ő adott erőt neked, hogy az erős hitű asszonyok sorába lépj. Te voltál hívatásom tanítója. Te, aki minden nap felkeltél a hosszú évek alatt, hogy elmenj a templomba. Mondják, hogy minden pap hivatása az édesanya szívében csirázik ki először. Megerősíthetem. Így volt. Szereteted ereje a papi hivatás felé terelt. Soha nem is akartam más lenni. 

Elbúcsúzom édesanyám, attól a 10 évtől, amit velem töltöttél halálodig. Árpádházi Szent Margit kedves védőszentednek is köszönöm, hogy életem úgy alakult, ahogy. Ebben nagy részed volt. Mert benne tevékenyen rész kaptál. 

Mennyei Szent Anyánk, Mária. Öleld fel drága édesanyámat, mint egykor halott fiadat. Egyik szemére nem látott jól. Életének utolsó éveiben sokat elesett. Voltak figyelmeztető könnyű esések, s egyre súlyosbodók: kéztörések, vállficam, csigolyasérülés. S alakja egyre csak hajlott-hajlott. A végén minden lépésért meg kellett küzdenie. Keze oly sután nyúlt a dolgokért. 

Drága édesanyám! De oly szívesen, büszkén vezettelek a templomba az utolsó napokban is, erősen beléd karolva, így visszaszolgálva azt az időt, amikor kisgyermekként öledbe emelve vittél és szorítottál magadhoz. 

Hogy is történtek az utolsó órák? Rómában ért utol a hangod, ahová mindig menni szándékoztál, de el nem jutottál. Rosszul voltam az éjjel - súgod. Sietek – mondom összeszorult szívvel. A repülőút alatt már tudom, hogy meg akar szakadni a szíved. Csak megvárj – zakatolt az agyam. S megvártál. Szép szelíden feküdtél, és ott az esti félhomályban a kórházi ágyon. Akkor mindent megköszöntem neked és megcsókoltam a kezed. 

Drága édesanyám. Nehezen búcsúzom. Nehezem engedem el a kezed. De most igen! Menj! Mert te már az angyalok énekét hallod, hisz abba az örömbe érkezel, amit emberi szív fel nem foghat. Mi földi halandók vagyunk, te pedig már az örök élet birtokosa. De, ha még egyet kérhetek? Várj, majd kérlek, nagyon várj, földi utam végén, ragyogó fehér vasalt inggel és finom, aranyló égi húslevessel. 

Az itt jelenlévők nevében, a közvetlen család, a paptestvérek, a hívek nevében azzal, hogy mindennap imádkozom érted édes, te erős asszony, aki az én drága édesanyám voltál. 

A viszontlátásig is ölel fiad: János.