A HÚSVÉTHOZ VEZETŐ ÚT

A HÚSVÉTHOZ VEZETŐ ÚT

Nagyböjti lelkigyakorlat –

 

A nagyböjti idő Hamvazószerdától Nagycsütörtök estig, a szentmise megkezdéséig tart. A Nagyböjtnek az a célja, hogy előkészítsen minket Húsvét ünneplésére. E készület, a szent negyven nap, a Húsvét lényegére, titkára való emlékezést jelent; a keresztény élet teljességének szemléletét adja a küzdelem és győzelem, a szenvedés és megdicsőülés, a halál és feltámadás összetartozó egységében.

            A negyven nap szent szám: Istentől megszentelt idő, az elvonulásnak és az Istentől kapott megbízatáshoz való felkészülés ideje. Így tartózkodott a zsidó nép 40 évig a pusztában; Mózes 40 napig a Sínai hegyen; Illés próféta 40 napig vándorolt az Isten hegyéig, a Hórebig; Jónás 40 napos böjtöt hirdetett Ninivének, és Jézus is 40 napig böjtölt, mielőtt megkezdte nyilvános szolgálatát és küzdelmét a Gonosszal. Feltámadása után Urunk Jézus Krisztus még 40 napig tartózkodott övéi között és tanította őket: sokféleképpen bizonyította, hogy él.

            A nagyböjti lelkigyakorlat 2019. április 4-6 között zajlott a Nagytemplomban esti szentmise keretében, melyet dr. Barsi János plébániai kormányzó tartott. Ismerjük Őt, mivel az elmúlt évben néhány hónapot nálunk töltött, amiért most is háláját fejezte ki Dr. Medvegy János plébánosunknak és munkatársainak, mert átsegítették őt életének egy nehéz szakaszán. Most Egercsehiből érkezett hozzánk, a Rózsafüzér Királynője Plébániáról, ahol 2018. aug. 1-től szolgál.

            János atya, mint egy bűvös vadász, két nyilat fogott be íjába, melyet egyszerre lőtt ki: az egyik a fejünket, a másik a szívünket találta el.

            Mi keresztények a Húsvétot várjuk, a feltámadást – kezdte elmélkedését lelkigyakorlat-vezetőnk. A hit olyan népnevelő eszköz, amely megoldást ad az életünk kihívásaira. A világ azonban más utakat jár. Ők akarják nekünk megmondani, hogy milyen az a hit, amely szerint élnünk kellene. Ők nem tudják, hogy eljön az az idő, amikor semmi más nem marad nekünk, csak Isten. Ezután Jézus megkísértésének bibliai eseményét idézte fel. Miután Jézus 40 napig böjtölt a pusztában, az ördög háromszoros próbatétel elé állította. Itt és ekkor Isten elengedte a Fia kezét, Ő azonban kiállta a hűség próbáját. Jézusnak, mint embernek valós választási lehetősége volt, amikor Isten elengedte a kezét, hogy szabadon dönthessen. Ha Ő akkor elbukott volna, a mi sorsunk is másképp alakul. Akarhatta volna a hatalmat, de állhatatos maradt, mint ahogyan mi is. Azért nem bukunk el, mert volt Valaki, aki nem bukott el. Az ördög elhagyta Jézust, mert nem talált rajta fogást. Jézus érdeméért Isten megszeretett bennünket, megfogta a kezünket és már nem is engedi el. Bennünket is megkísértett az ördög, de most egy időre minket is elhagy, mert mi nem szerettünk meg mást, mi Jézust szeretjük, Őt választottuk.

            Most van itt az ideje annak, hogy átgondoljuk a magunk életét. Mi hívő keresztények vagyunk, ami nem jelenti azt, hogy soha nem követünk el bűnt. Segítségünkre van a lelkitükör, amelybe bele kell néznünk. Lelkiismeretvizsgálatot tartunk, tudatosítjuk magunkban, hogy bűnt követtünk el, megbánjuk, meggyónjuk és a kegyelem által megkapjuk a bűnbocsánat szentségét.

Házifeladatként kaptuk: gondolkodjunk a saját életünkről, mert olyan világban élünk, amilyenek vagyunk.

            A következő estén belemélyedtünk a világ és a hívő ember viszonyába. Olykor úgy tűnhet, hogy a világ fiai okosabbak, mint mi. Hányszor szeretnénk megfelelni a világnak? De ha mi is olyanok lennénk, mint a világ, mi maradna a mi keresztény hitünkből? A világban vagyunk, de nem vagyunk ebből a világból valók. Nekünk a hit érzékével kell viszonyulnunk a világhoz.

            Hívőnek, kereszténynek lenni nem jelent bűnnélküliséget, de el kell különíteni a bennünk lévő bűnöket magunkban. A tetteink következményei másokban is életre kelnek. Ahogyan a teremtéstörténetből tudjuk: Ádám, Éva és a kígyó bűne áteredt a következő generációkra is. Isten nem csak szerető Isten, hanem ítélni is fog bennünket tetteink szerint. Van-e más reményünk, mint erős hittel vallani: „elég neked az én kegyelmem”, még akkor is, ha a bűn tüskéje bennünk van.

            Milyen világot építenénk magunknak, ha Isten véglegesen elhagyna minket? „Tudtuk, hogy a világ már soha nem lesz olyan, mint azelőtt…. Most én lettem a halál, a világnak pusztítója. …”- idézte fel Oppenheimer szavait az első amerikai nukleáris robbantással kapcsolatban.

Isten azonban nem hagy el bennünket, mert kereszthalálában megváltott minket. Mindig visszajön hozzánk, sosem fog magunkra hagyni. Még bűneinkben is velünk marad.

            Az elmélkedés befejező estéjén a modern technika-uralta és a manipulált világunk veszélyeire hívta fel a figyelmet lelkigyakorlatos atyánk. Felidézte egy letűnt világ hírnökének, Márai Sándornak szavait: „Itt és ekkor vége lett a keresztény nyugati civilizációnak.” – Ezt azzal kapcsolatban mondta, hogy 1953-ban manipulált, hamis tanúvallomás juttatta villamosszékbe a Rosenberg-házaspárt, akiket a nemzetközi tiltakozás ellenére is kivégeztek. Hogyan jutott a világ idáig? Az ember nem volt mindig ilyen. A modern technika elveszi az utolsó illúziónkat is. A robotika, genderelmélet, tömegmanipuláció és a 21. század egyéb kihívásai összezavarják még a hívő keresztény embert is. A mai kor embere mintha nem lenne tudatában, hogy nem csak áldozata, de oka is annak a világnak, amilyenben élünk. Nem érti és nem érzi, hogy neki kell igazzá válnia. Mi katolikusok mit tudunk erre válaszolni? Mindezek ellenére sem a reménytelenség világa az, amiben ma élünk. Tudnunk kell, hol áll a világ, és hol van benne a mi helyünk. Így várjuk a Húsvétot, hogy eljussunk a közös Húsvétra és a saját Húsvétunkra is, a saját feltámadásunkra. Számunkra a Húsvét misztériuma: meghalunk, feltámadunk és találkozunk Jézus Krisztussal. A földi Húsvét: előkészületünk az egyetlen és örök Húsvétra. A világban vagyunk, de nem vagyunk a világból valók. Mi hordozzuk azokat az értékeket, melyeknek birtokában vigyázni tudunk, hogy ne boruljon fel a föld egyensúlya – zárta gondolatait dr. Barsi János atya.

K.Dudás Mária