Nem kell nekünk halloween! - K. Dudás Mária írása

Nem kell nekünk halloween! - K. Dudás Mária írása

Mindenszentek ünnepéhez közeledve megszaporodnak a töklámpások az üzletek kirakataiban, sőt itt-ott egyéb halloweeni kellékeket is lehet kapni.

Ennél elszomorítóbb, hogy egyik-másik óvodában és iskolában kézműves foglalkozások keretében a gyerekekkel készíttetnek is ilyen maskarákat, - horribile dictu! - halloweeni bulikat is rendeznek.

Az a bajom ezzel az amerikai kommerszkultúrát majmoló jelenséggel, hogy sokan talán nem is tudják, hogy a halloween az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe. A történeti gyökere feltehetően a kelta kultúra november 1-re eső újév ünnepéből ered. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. A kelta papok november 1-én a halottak istenségének tiszteletére tartottak ünnepet.

Miután Jézus Krisztus megismertette az emberiséggel az EGYETLEN IGAZ ISTENT, legalább az európai kultúrában nem kellene mitológiai istenségeket ünnepelni, „idegen istenek után sántikálni”!

 IX. Gergely pápa helyezte november 1-re Mindenszentek főünnepét, amelyet mintegy száz évvel korábban III. Gergely pápa a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tett. Az az Egyház szándéka, hogy akik előttünk jártak és a mennyei dicsőségbe jutottak, legyenek közbenjáróink.

November 2-án, Halottak Napján pedig elhunyt szeretteinkre emlékezünk. Ezen a napon imádságainkkal és temetőlátogatásainkkal különféle búcsúkat nyerhetünk az elhunytak javára. Napi fohászunk ilyenkor: Nyugodjanak békében!

„Krisztus nem akart a haláltól menekülni, és minket sem tudott volna semmi mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az Ő halála mindenki élete lett.” (Szent Ambrus)