A plébános heti üzenete

Elhangzott az új református templomban az ökumenikus imahéten.

Kedves Testvérek! Tisztelt imádkozó közösség! Kedves lelkésztársam a szolgálatban! Áldás, békesség! Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Ezen a héten, amikor is a keresztények és vezetőik együtt imádkoznak, a vezetők liturgikus ruházatán látszik a különböző történelmi korok lenyomata. Mint ahogy itt is. Az egyik reverendában van, a másik palástban, a harmadik öltönyben és nyakkendővel. A keleti püspök valósággal elrejti magát. Még a fejére is tesz valamit, hogy az ember ne látszódjon ki, hanem minden csak arra utaljon, akit ő szolgál itt a földön. 

Bár a történelmi lenyomatokon elmerenghetünk, tekintetünk megállapodik azon a Valakin, akinek szolgálatára mindnyájan elszegődtek, ezek pedig mi vagyunk, akik kiejtjük ajkunkon Jézus áldott szent nevét. Nézzétek az Isten Báránya! – halljuk az evangéliumból. Vagyis Ő az Isten egyszülött Fia, akiben az istenség egész teljessége lakozik. Akiért van a mindenség. A mi röpke földi életünknek is ő ad tartalmat. Ő, aki nagyobb a szívünknél, történelmi örökségünknél. Ha Őrá szegeződik minden szem, akkor eltűnik a különbözőség, mert már csak egy valaki számít: a Jézus Krisztus. S így valósul meg az óhajtva akart egység, már itt a földön.

Karácsony titka itt van egészen közel, az imahét mottója is a három bölcset idézi, akik aranyat hoztak a nagy királynak, tömjént a fölséges Istennek, és mirhát az Úr temetésére. Az akkori keleti világ kincsei ezek, amelyeket ajándékoznak az isteni Gyermeknek.

A születési jelenetből indítást kapunk arra, hogy újból és újból végig elmélkedjük Krisztus Urunk földi életét. Azt, ahogy ő elfogadta, egy nép, egy család, a názáreti közösség életét. Nem lógott ki a sorból. Növekedett korban, bölcsességben, kedvességben Isten és az emberek előtt – olvassuk. Szívének minden érzésével zarándokolt évente Jeruzsálembe, az Isten városába, és szemeiben könnyek csillogtak a meghatódástól.

Embereket, halászembereket választ, közvetlen környezetéből, ismerősi köréből, a Genezáreti tó partjáról. 12 különböző kultúrájú, vérmérsékletű ember. Ők a tanítványok. Ott találjuk köztük a mennydörgés fiait, Jánost, akit szeretett, az ingadozó Pétert, Mátét a vámost, a zelóta, forradalmár lelkület Simont, a fügefa alatt imádkozó Fülöpöt és a többit, és persze az áruló Júdást.

Az apostolok a nyilvános működés során sok tapasztalatot gyűjtöttek ugyan, de a végső órában elmenekülnek. De viszont, ami egy szintre hozza őket, az nem más, mint a feltámadás világot átformáló eseménye. A 12, mint közösség, mint testület ekkor születik és tanúskodik: akit ti megöltetek, az feltámadt és él! Ez az ősrobbanás, az egyház keletkezése, isteni indíttatása: mert egyértelműen hangzik a parancs a feltámadt Úrtól: menjetek el az egész világra tanítsatok meg mindenkit arra, amit tanítottam nektek és kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.

Ennek a világot megváltoztató eseménynek, a feltámadt Úrnak erejében vagyunk most itt, 2022-ben az új mezőkövesdi református templomban. Azért, hogy felhangozzék az ima, a hitvallás szava, engedve annak a felszólításnak, hogy ahol ketten-hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok köztetek.

Drága Úr Jézus! Rád figyelünk tehát, az egység forrására. Ha vissza is tekintünk az elmúlt évszázadokra, akkor a bűnbánat könnyeit hullatjuk. Sok meg nem értés miatt, a sok félremagyarázott jobbító szándék miatt, az egymás ellen fertelemes sok bűn elkövetése miatt, amit mi emberek vétettünk az isteni akarat és szándék ellen, miszerint arról ismerjenek meg titeket, hogy szeretettel vagytok egymás iránt. Főként tudva azt, hogy Jézus főpapi imájában az őt követők szívbéli egységéért imádkozott.

Úr Jézus! Mint a betlehemi pásztorok és a bölcsek alázatával térdelünk előtted. Nyújtjuk neked ajándékainkat. Mi katolikusok a papáság, az egység intézményét, a sziklaszilárdan megfogalmazott igazság tételeit, a dogmákat, a hitvallást, amely a közös hitünk máig érvényben lévő megfogalmazása. Reformtátus testvéreink nyújták az Ige iránti szerelmüket, mely a legújabbkori szentírástudomány robbanásszerű fejlődésének alapja. A keleti egyházak a szertartások fényes, énekes külsőségit nyújtják, melyek a misztikus egyesülés lehetőségét hozzák hozzánk egészen közel.

Kérünk tekints ránk ezen az estén, és pihenjen meg rajtunk a szemed. Milyen jó és gyönyörűséges, amikor együtt vannak a testvérek. Amikor együtt vannak veled, akiknek szívét egykor lefoglaltad a veled való egyesülésre, a téged – akár vértanúi elszánással is – megvallóidra.

Látjuk és tudjuk milyen a világ. A világméretű ateizmus itt nyomaszt bennünket. Politikai pártok Isten nélkül akarják a világot berendezni. Mi tudjuk, hogy ezek halálra vannak ítélve, és csak hullahegyeket hoznak létre. Húsbavágó tapasztalatunk van arról, hogy a nemtelen támadások összezárásra serkentik a Krisztusban hívőket. Össze kell tartanunk, hogy a jelen kor nagy támadását túléljük. Közösen állást kell állást foglalnunk pl. most legutóbb a családok védelmében. Közös fellépést sürget a keresztények növekvő üldözése, különösen közel keleten. Közös feladat az ifjúság védelme, közös feladat a sokféle szükséget szenvedők gondozása, közös feladat a bővülő intézmény iskolarendszeren belüli hitoktatás, közös feladata jövendő nemzedék iránt érzett felelősség. Ezek mind-mind a nagy közös missziós parancsba vannak bennfoglaltan.

Második misekánonunk ezt imádkozzuk: minket már a világ kezdete óta kiválasztottál. Azaz, akik meg vannak keresztelve a Szentháromságos egy Isten nevében, azok meghívást kaptak, hogy Isten gyermekei legyenek. A mi szabadakaratunk úgy éri el teljességét, hogy ezt az isteni rendelést magunkra alkalmazzuk. Nem Isten akaratának ellenzői akarunk lenni, hanem betölteni már a temetés, így fogantatásunk és megkeresztelésünk pillanatában ajándékként megkapott lehetőséget, hogy mi a nekünk juttatott kegyelem által, keresztényi élethívatásunkat akarjuk beteljesíteni, többek között, hogy arról ismerjenek meg titeket, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.