Az én adventem – K. Dudás Mária írása

 Az én adventemK. Dudás Mária írása

Krisztus Király ünnepével lezárult, advent első vasárnapjával pedig újraindult egy liturgikus esztendő. Újrakezdődik az üdvösségtörténet örök körforgása – összezsugorítva az időben.

Ilyenkor egyre rövidebbek a nappalok és hidegebbek az éjszakák. Ez azt jelzi számomra, hogy közeledik az idő, az Istengyermek születésének ideje.

Eszembe jut a kétezer évvel ezelőtti, első advent. Az ószövetségi zsidók nagy, hatalmas Messiást vártak, aki majd felkavarja az avult világot, s megszabadítja őket az idegen uralomtól (Azóta is minden nép szeretné magáról lerázni az idegen hatalom igáját.) A várakozással ellentétben nem egy hatalmas politikai szabadító jelent meg, hanem „egy szép rózsabimbó nyílt ki”, egy kisgyermek született ott, ahol születnie kellett, mert írva van – Mikeás próféta úgy jövendölte, hogy Betlehemben kell megszületnie annak, aki majd uralkodni fog Izrael felett.

Ilyenkor, adventi időben „kettős életet” élek: a földi énem azon fáradozik, hogy Karácsonyig mindennel elkészüljek, mert nemcsak Igével él az ember. A mennyei énem pedig szemlélődik: visszamegyek az időben. Látom Gábor angyalt Názáretben Máriánál, hallom Boldogasszonyunk „Igen”- jét.

 Elindulok én is Galileából Júdeába, - Északról Délre – hogy helyreálljon az Egység rendje.

 Megszaporázom lépteimet, mert sürget az idő: Karácsonyig el kell érnem Betlehembe, hiszen nemcsak kenyérrel (bejglivel) él az ember. 

Amikor az Egyház minden évben megünnepli advent liturgiáját, JELENVALÓVÁ teszi a Messiás iránti vágyakozást, VÁRAKOZÁST. Egyesülve a Megváltó első eljövetelének hosszú előkészületével, a hívekben megújul második eljövetelének égő vágya.

A hajnali misék (roráték) ószövetségi olvasmányai vigasztaló jövendöléseket tartalmaznak: a Jó Pásztor érkezik. Ő a Megváltó. Egyengessétek útját – bűnbánattal; hatalmas az Úr, és megerősíti az elfáradtakat: a benne bízók új erőre kapnak; hamarosan eljön a Megváltó, hogy megnyissa a vakok szemét, és megszabadítsa választott népét; jelképes lakomát készít az Úr a szent hegyen. Költői képben fejezi ki, hogy meghív minden népet a Megváltó eljövetelének ünneplésére; maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nekünk. Ezek az üzenetek Izajás próféta könyvéből olvashatók ki. Sirák fia könyvéből pedig ezt az adventi üzenetet vesszük: Illés próféta megjelenése mindig az Úr közeledését jelenti. Ezért várta őt a nép Jézus korában Keresztelő János személyében, és várja a világ végére is – az utolsó Adventre.

Az Úrjövetre várakozva, a készületi időben, a hajnali ájtatosságban így imádkozunk: „…A Bárányt küldi már az Ég/ leróni adósságaink:/ mindnyájan bűnbocsánatért/ kiáltozzunk könnyek között./ Hogy majd ha fénye újra gyúl/ s a földre félelem borul,/ részünk ne büntetés legyen,/ hanem jóságos védelem…”

Csodálatosak ezek a hajnali szertartások. Az első harangszóra felébredek. A Szent László-templom közelében lakok. Csak kinézek az ablakomon, s mindjárt Isten házának Ég felé mutató tornyát látom. Amikor elindulok otthonról a rorátéra, még koromsötét van, csak a hold terebélyesedik az égen napról-napra, s amikor kijövök a templomból, már felvirradt, megvilágosodott. Ilyen a Messiás érkezése is: fényt hoz a halálos bűnöktől elsötétült világba.