A szentek köztünk élnek (4)
A szentek köztünk élnek (4)
Még Egerben történt. Minden reggel a szentmisék sorozata. Látom a híveket. S egy arc, egy hang kiemelkedik a sorból. Ősz hajú asszonyt látok, ott van minden szentmisén, reggel és este. Hangja kitűnik, nem bántón, kellemes, jellegzetes hangon énekel.
Ez így ment vagy egy évig. Mire kiderült, hogy ő valamikor szerzetesnő volt, megélte a feloszlatást. A helyi kórházban dolgozott, mígnem nyugdíjas lett. S végre nem maradt más dolga, mint az Isten dicsérni, teljes valójával.
A szentek köztünk élnek (3)
A szentek köztünk élnek (3)
Történt, hogy a kórházba hívtak. Eddig semmi különös. Indulok. Kis aggodalom, hogy hol, merre találom, milyen állapotban az illetőt.
A szentek köztünk élnek (2)
A szentek köztünk élnek (2)
Kedves Ottó Atya!
Kazincbarcikán találkoztunk. Plébánosnak kerültem oda, te pedig – bizony – váci megyés papként, oda jöttél meghalni. De, amíg időd engedte, míg a „szörnyű halál” el nem jött érted, áldott papi szíved szerint, részt vettél a közösség életében…
A szentek köztünk élnek (1)
A szentek köztünk élnek (1)
Bánhorvátit elhagyva, felkapaszkodunk a Bükk egyik első magaslatára, és ott lenyűgöző látvány tárul elénk. Hegyek és halmok, Istentől megálmodott rend szerint. Mily csodálatosak a te hegyeid Uram – tör ki az ima önkéntelenül is ilyenkor a lélekből.